Astroclubul Meridian Zero

Több mint 200 évig (1464-1667) a navigációs térképek szerkesztéséhez használt referenciameridián (nulladik hosszúsági vonal) a Váradi váron haladt át, az akkori püspöki palota mellett. Ezt a kiváltságos státuszt Nagyvárad Vitéz János, Váradi püspöknek(majd később Esztergomi érsek), Hunyadi János gyerekeinek tanítójának köszönhette. Vitéz János Olaszországban végezte tanulmányait, részt vett a reneszánsz mozgalomban, és főként a csillagászat érdekelte. A püspök nagy hangsúlyt fektetett a csillagászattal kapcsolatos babonák eloszlatására, és egy Nap és Holdfogyatkozásokat előrejelző táblázatot kívánt készíteni. Ebben kérte Georg Peuerbach, Bécsi fizikus segítségét. Peuerbach elkészítette a fogyatkozásokat előrejelző táblázatokat, és elküldte a püspöknek a kor néhány csillagászati eszközét: asztrolábiumot, napkvadránst...a használati utasításokkal együtt. Később elküldte a legígéretesebb tanítványát, Johannes Müllert, avagy Regiomontanust.

A Regiomontanus és a püspök egyik tudósa által végzett csillagászati megfigyelések a “Tabula Varadiensis”-ba lettek összegyűjtve, amelyben a Hold és a bolygók helyzeteit tartalmazza. A hosszúsági értékek kiszámításához szükség van egy referenciameridiánra. A püspök tiszteletére, aki Váradra hozta, Regiomontanus a Nagyváradi Várba helyezte a 0-dik hosszúsági fokot. Európa első csillagászati obszervatóriumát Vitéz János építtette Nagyváradon, Hunyadi Mátyás király anyagi támogatásával. Ezáltal vált Várad a csillagászat, mint modern tudomány, egyik fő kialakulási helyévé. A Váradi várban végzett megfigyelések eredményeit a nagy földrajzi felfedezések idejében is felhasználták navigációs célokra.

Columbus Kristóf állította, hogy volt nála egy példány a „Tabula Varadiensis”-ből, mikor átszelte az Atlanti-óceánt, hogy a Hold helyzetének segítségével meghatározza a hosszúságot. Amerigo Vespucci megemlítette, hogyan tanult meg ezekből a táblázatokból hosszúságot számolni. Vitéz János halála után Regiomontanus Budapestre utazik, hogy Hunyadi Mátyás udvari asztrológusa legyen, majd 1471-ben Nürnbergbe megy, hogy megalapítsa Európa második csillagászati obszervatóriumát, és folytatja az adatok táblázatba gyűjtését. A (Váradi és Nürnbergi) táblázatait Tycho Brache és Keplerhez is eljutnak, aki később felfedezi a bolygók mozgási törvényeit. Ezután Regiomontanus (annak ellenére, hogy egy évszázaddal Kopernikusz előtt a heliocentriku világkép híve) latinra fordítja Ptolemaiosz Almagest-jét, és leteszi a szférikus geometria alapjait.